Legalább kétszáz helyi, elszármazott és az ország különböző részéből egybegyűlt érdeklődő jelenlétében került sor július 26-án késődélután Takács Istvánné helytörténész ,,Felsőleperd, az Esterházy uradalom egyik pusztája” című kötetének bemutatójára.

A dalmandi általános iskola aulájának forró levegője külön is izzott a lelkesültségtől, amely egy több éves munka megkoronázása iránti izgatott kíváncsiságból fakadt.

Az Erky-Nagy Tibor tipográfus ihletett gondozásában, a Pannónia Nyomdában készült elegáns monográfia 384 oldalon, több száz archív felvétellel, illetve illusztrációval gazdagon látott napvilágot csaknem száz előfizető és rangos támogatók jóvoltából.

A közönségtalálkozót Dallos Györgyi, a Felsőleperdről Elszármazottak Baráti Körének motorja köszöntötte, majd a házigazda, Bondorné Nagy Ibolya polgármester asszony emelkedett szólásra.

Méltatását követően a szerző szólt a mű megszületésének megannyi izgalmas részletéről, emberi mozzanatok és megható történetek be- és felmutatásával. „Úgy érzem, mára már szívem egy része felsőleperdi lett, emlékeim és a ragaszkodó segítőkész beszélgetőtársak maguk is megnyíltak, ritka bizalommal!” – köszönte meghatottan mondandója végén Takácsné Marika a nagyszerű együttműködés múlhatatlan élményeit.

Ezután Békés Sándor író beszélt a pántlika nélküli honszeretet és közösségi elkötelezettség, a helytörténet írás valódi értékeiről,- amelyek nem a nagy, országos történelem kis leképezései, hanem, amelyekből a mindenkori magyar történelem fő sodrai táplálkoztak és gazdagodtak. Ilyen és ezért fontos ez az újabb, a Kapos-mente s a dél-dunántúli Esterházy-uradalom gazdaság- és társadalomtörténetét még mindig számos új ismerettel gyarapító munkák ritka becses darabja.

Végezetül Ilia János, a kezdeményezők képviselője szólt földijeihez és a lelkes egybegyűltekhez, s akik nevében a szerzőt Felsőleperd tiszteletbeli polgárának fogadta társaival.

Ezt követően a rég nem látott ismerősök önfeledt találkozója és beszélgetése zajlott, miközben mind a felsőleperdi születésű, legendás mesterszakács és cukrász, Rákóczi János (1897-1966) nevét viselő túrós lepény mellett a legfőbb desszert, a kötet minden példánya elfogyott! – Megnyugtatásul: e napokban már a könyv újranyomásán dolgoznak a szervezők, amelyből remélhetőleg további előfizetőknek, könyvtáraknak és tudományos műhelyeknek is lehetőségük nyílik később vásárlásra, szakmunkájukhoz elmélyült olvasásra.

Szöveg és képek:
kristonvízi