A várakozás alatt egyre erősödő zsongást az iskola nagykórusa által megszólaltatott Tavaszi szél dallamai váltották fel, a Pilvax kávéház hangulatába röpítve a közönséget.
Az 48-as forrongó tömeget megjelenítő, zömével hatodik évfolyamos tanulók lelkesen, mély átéléssel adtak hangot a 12 pontban megfogalmazott követeléseiknek. A nemzeti érzületű szavalatok, forradalmi kiáltások, dalok megelevenítették azt a tettvággyal telt történelmi légkört, amelyben a szabadság kivívásának minden mozzanata újra élővé vált.
A forradalmi hangulatot a hatodik és hetedik évfolyamos ének- zenei tagozatos tanulók tánca fokozta, melyet Nyári Éva tanárnő Brahms: Magyar táncok című zenéjére tanított be. A diadalmas pillanatok alatt felfokozott érzelmekkel az „Oh szabadság, hadd nézzünk szemedbe!” kezdetű verssel üdvözölték a kivívott szabadságot. A diadalmámor hangulatát a bécsi udvar újabb támadásai miatt a haza sorsa feletti aggodalom vette át: „Mi lesz majd sorsod a jövőben? Ki tudja azt; sötét titok”. E jövőbe tekintés mégse zárult elkeseredéssel vagy belenyugvással, hisz a Kossuth szavára gyülekező tömegek újabb reményt adtak a nemzet, a haza sorsának jobbra fordítására.
A Főbusz Nóra által vezetett kiskórus lelkesítő, toborzó katonadalai gondoskodtak a reményteli hangulat megteremtéséről.
A színvonalas műsort Marton Csilla és Támpa-Hella Ildikó állította össze. Mindkét kórust Főbusz Nóra vezényelte. A dekoráció elkészítésében Dörnyei Szilárdné segített.

Támpa-Hella Ildikó