Mint ahogy a látogató elmondta nemcsak a múzeumra volt kíváncsi - hiszen járt már itt korábban -, érkezésének konkrét oka volt.

Amikor 10 esztendővel ezelőtt nálunk járt, Dr. Szőke Sándor (1932-2005) pedagógus, múzeum-, és egyesületalapító fogadta és bíztatta, bátorította, hogy folytasson kutatást családja történetében, múltjában. Borsa András ugyanis Rothermel leszármazott.
Ez a név sokat mond az idősebb Dombóváriaknak, a Rothermel házra sokan emlékeznek, ez az emblematikus épület nem véletlen látható a régi fotográfiákon, képeslapokon. A család kiterjedt kereskedelmet folytatott - ezt a múzeum gyűjteményében lévő számlák is igazolják -, Rothermel Henrik vas-, és vegyesáru kereskedése igen nagy hírnévnek örvendett. Gyakran betértek hozzá, az iparosok, egyszerű parasztemberek, kocsisok, a kofák tanácsot kérni, vásárolni. S ne feledjük a régi piacok idejében - 1920 után, korábban a Szent László téren volt a piac - a kereskedés (mint ahogy később is), a Hunyadi tér központi helye volt.

Borsa András egy a néhai Rothermel Margit által közölt és Csepinszky Éva (Borsa András édesanyja) által lejegyzett dombóvári „mondókafüzért” adott át a gyűjteménynek, ami igazi kincsnek számít. A mondókák a régi hírversírók stílusát idézik, s mint ahogy a kutatásokból tudhatjuk terjedtek szájról szájra, továbbadva az aktuális eseményeket, híreket.
Borsa András elmondta, hogy a birtokában vannak olyan régi magnószalagok, amiken Rothermel Margit mesél a régi időkről, a városról, családjáról. Könnyen lehet, ha e felvételek feldolgozásra kerülnek, tovább gazdagítják helytörténeti ismereteinket.

Addig is álljon itt néhány rigmus, az átadott dokumentumból:

Ivanicsnak van új kútja
Vizit nem a kötél húzza,
Csak úgy folyik magátul,
Igyunk egyet barátom!

Dombóvárnak homok dombját,
Most már kakasdombnak hívják,
Mert a tikászok ott laktak,
Volt kakasuk hatvanhat.
Kukorékoltak télen, nyáron
Haragudtak a barátok.
A kakasokat mind eladták,
De a nevüket ott hagyták.
Perekacba elköltöztek,
Hogy nyugodtan élhessenek.